Egy kis zenetörténelem óra következik kádves gyárekek Szóval élt egyszer régen egy bácsi, akit úgy hívtak, hogy Samuel Barber, aki 1910-ben látta meg a napvilágot. Szóval ez a bácsi sok-sok operát, kórus és egyéb műveket szerzett, tessék elolvasni a Wikipédián. Az adagio szó egyébként olaszul a kényelmesen -t jelenti, korrekt leírása itt olvasható. Az Adagio for Strings-et – mint az életrajzból kiderül – 4 hegedűre (ún. quartet-re) írta.

Nézzétek mennyire nem egyszerű pontosan eljátszani zongorán:

(azért tegyük hozzá, hogy a bácsi se normális , lessétek meg a többi videóját is!)

Egyébiránt úgy gondolom, hogy ez az alapmű a későbbiekben igen komoly hatással lett korunk mostani komolyzenei kiállással rendelkező egyedeire.

Node a tárgyra térve, a dalról az ősmotorosok – ha még emlékeznek rá – először egy William Orbit nevű zeneszerző kapcsán hallhattak először. Itt aztán megint van egy kis kavar, mert a tracket valójában nem az eredeti változat tette híressé, hanem Ferry Corsten remixe:

A dalt újra 2005-ben vette elő a Blackhole managementje, mert egy ennyire fülbemászó dalról muszáj még egy bőrt lehúzni. Amikor először meghallottam, első gondolatom a ‘lenyúlás’ szó volt. Aztán később engem is magával ragadott a zene, a pattogós groove és a csodálatos kiállás, amely talán mindannyiunkat képes megsíratni egy-egy jól eltalált pillanatban.